A szürrealizmus elsõ éveitõl kezdve a váratlan találkozásokra épített. A Surrealism Beyond Borders ezeknek a találkozásoknak kifejezetten geográfiaikartográfiai keretet ad. A szürrealizmuskutatás legutóbbi évtizedeinek az eredményei épp arról szóltak, hogy az ismeretlent meghódítani kívánó irányzatnak nyilvánvalóan maradtak vakfoltjai – illetve azok a teljesítmények, amelyek ezeket a vakfoltokat is a szürrealizmus szellemében tüntették volna el, a maguk korában nem feltétlenül váltak ismertekké. A földrajzi perifériák, nõi látásmódok, árnyaltabb politikai megközelítések azonban láthatóvá tesznek egy egyre inkább valóban transznacionálissá váló szürrealizmustörténetet – ennek egy jól beazonosítható állomása a New Yorkban és Londonban bemutatott, szürrealizmusképet tágítani igyekvõ kiállítás.
The Implications of a Surrealist Geography: Transnational Aspects in the Exhibition Surrealism Beyond Borders. The exhibition entitled Surrealism Beyond Borders (MoMA, Tate Modern, 2021‒2022) places these encounters into an explicit geographic-cartographic framework. The results of the last decades of surrealism studies have shown that the movement’s attempt to conquer the unknown left some blind spots, or in some other cases the achievements that would have made these blind spots disappear in the spirit of surrealism did not become known in their own time. Considering geographical peripheries, female visions, more nuanced political approaches make visible an increasingly transnational history of surrealism. The article discusses besides the general aspects of scale and of recontextualized cultural geographies some exhibited artworks that serve as transgressive mediators of surrealist experience: works by Marcel Jean, Paul Păun, Gherasim Luca, Judit Reigl, Lajos Vajda become examples that perform the basic idea of transnationality that structures the exhibition.
